SMPS labortápegység

 

Az áramkör 0-40V-ig képes a kimenetén a feszültség, 0-10A-ig pedig az áram szabályozására. A készülék tartós kimeneti rövidzár ellen védett, a kimeneti feszültsége és árama a fentebb megjelölt tartományokban folyamatosan szabályozható.

Az áramkör 0-40V-ig képes a kimenetén a feszültség, 0-10A-ig pedig az áram szabályozására. (Az általam megépített készülék azonban a műszerdoboz és a transzformátor geometriai méretei miatt 'csak' 7A-rel terhelhető.) A készülék tartós kimeneti rövidzár ellen védett, a kimeneti feszültsége és árama a fentebb megjelölt tartományokban folyamatosan szabályozható. Beépített panelmérője a kimeneti feszültséget és áramot négy digiten jelzi ki (max.: 9999). Az áramkör négy részből áll; segédtáp, előszabályozó, fő szabályozó és panelmérő. Az előszabályozó Skoritól származik, a fő szabályozó az Urbán-féle lebegő földes táp csiszolt változta, a panelmérő pedig némi extrákkal kiegészítve az ICL7135 gyári alapkapcsolása. A tápegység elektronikus DC ON/OFF kapcsolót kapott az érintkezők olvadásának elkerülése miatt. Az áramkör kimenete négyvezetékes, így a mérés és a szabályozás a készülék házának kimeneti csatlakozóihoz képest történik.

A labortápegységgel a 2008-as Országos Elektronikai Konstrukciós Versenyen végeredményben II. lettem, és ez a készülék kapta a legtöbb (maximális) pontszámot az összes többi ott bemutatott készülékek közül.

A működés és az építés részletes ismertetésével a célom az, hogy minél könnyebbé tegyem az utánépítést. Azonban az áramkör viszonylag bonyolult és nagyon sok buktatót rejt, ami könnyen a labortáp működésképtelenségét okozhatja. Emiatt azt javaslom, hogy csak azok építsék meg a tápot akik némi rutinnal rendelkeznek, nagyjából értik az áramkör működését és eszükbe sem jut például L1 helyére rövidzárat tenni...

A kapcsolóüzemű szabályozó és az áteresztő szabályozó összeépítésével megtartható a kapcsolóüzemű szabályzásból eredő jó hatásfok, ugyanakkor az áteresztő szabályozó precízebb, pontosabb beállíthatósága és a kapcsolóüzemű szabályzónál jobb tranziens viselkedése is megmarad.

Az egyszerűbb labortápegységhez hasonlóan ez az áramkör is két panelra van tervezve, melyek az élükön kapcsolódnak egymáshoz. Az egyik panel vízszintes, a másik panel függőleges irányban van.

A tápegység elkészítésében rengeteg elméleti, gyakorlati, sőt tárgyi segítséget kaptam a terminal.hu elektronikai fórumán jelenlévő több fórumtársamtól, külön kiemelném Skori, SPafi, proli007 és Transztyuszeres kollégákat.

 


 

Biztonsági előírások:

 

• A készülék I. Érintésvédelmi osztályba tartozik, a védőföldelés vezető össze van kötve a készülék fém-házával, csak védőföldes hálózati csatlakozó aljzatba dugaszolható!
• Hibás védőföldelés esetén a készülék fém háza áramütést okozhat!
• A működtetni kívánt áramkör csatlakoztatásakor ügyeljünk a helyes polaritásra!
• A készülék burkolatának eltávolítása előtt a készülék hálózati vezetékét ki kell húzni a hálózati aljzatból!
• Kettő vagy több tápegység kimenetének sorba kapcsolása esetén a megérinthető feszültség már életveszélyes!
• A tápegység alján és tetején lévő perforációt ne takarjuk le, mert ez belül káros túlmelegedéshez vezethet!

 


Teljes kapcsolási rajz
Teljes alkatrészlista
A készülék blokkvázlata
Előlapi matrica (14,7cmX11,7cm)
Vízszintes panel: Függőleges panel:
Nyákterv
Beültetés Beültetés
Pozíciórajz Pozíciórajz

 

A készülék megtervezésekor figyelembe vett szubjektív szempontok:

 

A többi áramköreimet ért támadásokból és vitákból tanulva, amik arról szóltak hogy "ezt mért így csináltam, miért nem inkább úgy..." leírtam az alábbi 10 pontot. Remélhetőleg ez a hasonló tartalmú e-mailek egy részét előre megválaszolja.

1.: Az áramkör lehető legtöbb alkatrésze a panelba legyen ültetve, hogy minél kevesebb alkatrészt, kezelőszervet kelljen a panelhoz drótozni.
2.: Az áramkör panelja és annak alkatrészei, illetve a szükséges egyéb alkatrészek (trafó, hálózati csatlakozó, hűtőborda) úgy legyenek megválasztva, méterezve és elhelyezve, hogy az „M20” nevezetű műszerdobozba beleférjenek, a dobozon végzett lehető legkevesebb mechanikai átalakítással.
3.: Az áramkör ne tartalmazzon SMD alkatrészeket és a nyomtatott áramköri lap legyen egyoldalas.
4.: A labortápegység jó hatásfokkal rendelkezzen.
5.: Az áramkör legyen a lehető legstabilabb. A mért és szabályozott feszültség és áram értékek minél kevésbé függjenek a hőmérséklet változásának vagy a kimeneti terhelés változásának függvényében.
6.: Az áramkör érzéketlen legyen a bekapcsoláskor vagy a terhelés hirtelen változásakor fellépő tranziensekre. Illetve védve legyen a külső, nem üzemszerű használat okozta behatásoktól.
7.: A panelmérő mindenfajta méréshatár-váltás nélkül jelezze ki a kimeneti feszültséget és áramot annak teljes tartományában, árammérés esetén mA pontosan.
8.: A mérés és a szabályozás a készülék kimeneti csatlakozóihoz képest történjen.
9.: Az áramkör maximális terhelés mellett is képes legyen szolgáltatni a névlegesen megjelölt maximális 40,0V-os feszültséget.
10.: A készülék könnyen utánépíthető legyen.

 


 

Segédtáp:

 

A labortápegység egyes áramköri részegységeinek működéséhez elengedhetetlen a működtető feszültségtől teljesen független tápfeszültség. Az áramkör többféle stabilizált segédtáp-feszültség igényű. A fő szabályozó műveleti erősítői ±12V-os tápfeszültségről működnek, míg a panelmérőnek ±5V-ra van szüksége. Továbbá külön +5V-ra van szüksége a panelmérő hétszegmenses LED kijelzőinek (DIS1-DIS4). A segédtáp áramköri rész kapcsolási rajzát mutatja az alábbi ábra.
A segédtáp a következő definíciójú kimeneteket állítja elő: V+, +12V, -12V, +5V, -5V, AGND, DGND

A hálózati transzformátorról a segédtápnak szükséges 15V-os szekunderfeszültség az SZ1 sorkapcson érkezik a panelra, ahol D1 és D2 diódák kétutas egyenirányítást végeznek. C2 és C3 kondenzátorok pufferelik ezt a feszültséget. A pozitív ágban C2 azért nagyobb értékű mint C3, mert a segédtáp pozitív ágának áramfelvétele jelentősen nagyobb. C4-C7, C31-C34 és C17 100nF-os fóliakondenzátorok feladata a feszültségek szűrése. D25 dióda feladata a be és kikapcsoláskor jelentkező tranziens jelenségek megakadályozása. Ez a dióda nem hagyja, hogy IC2 kimenete az ANGD potenciálja alá menjen.
IC2 és IC3 pozitív illetve negatív 12V-os kimeneti feszültségű stabilizátorok. Ezek TO-220-as tokozásúak, a rajtuk eldisszipálódó teljesítmény miatt. A labortápegység ±12V-ot igénylő áramköri részei ezen stabilizátorok kimenetéről kapják a tápfeszültséget. Néhány áramköri rész azonban ±5V-os tápfeszültséget igényel, ezért IC10 és IC11 a már stabilizált és szűrt ±12V-ból előállítják a szükséges ±5V-ot. Mivel az alacsonyabb tápfeszültségre leginkább csak a panelmérőnek van szüksége, ezért IC10 és IC11 a függőleges panelra kerültek, hogy a kimenetükön rövidebb fóliaszakaszok legyenek a stabilabb működés érdekében. A ±5V-os segédtáp-ágak áramfelvétele jóval kisebb, mint a nagyobb feszültségű stabilizátoroké. Ezért IC10 és IC11 TO-92-es tokozású. Ennek további oka, hogy a függőleges panelra a készülék előlapjának a paneltól mért távolsága miatt TO-220-as tokozású alkatrész nem is férne el.
A panelmérő 4db hétszegmenses LED kijelzőinek (DIS1-DIS4) a fóliaszakaszokon történő nagy áramtranziensek okozta feszültséglengések miatt, illetve a kijelzők multiplexálásából eredő alacsony frekvenciás (kb. 80Hz-es) tűimpulzusok miatt külön +5V-os tápfeszültségre (V+) van szüksége. Ezt a pufferelt, stabilizálatlan feszültségből állítja elő IC8 (7805). Ennek a stabilizátornak a terhelése, illetve a maradékfeszültsége is jelentősebb, mint a segédtáp többi stabilizátorainak. Emiatt IC8-nál már nem elegendő a TO-220-as tokozás hőelvezető képessége, ezért a hűtőbordára kell szerelni.
A digitális áramköri részek működéséből eredő hirtelen áramtranziensek a nyomtatott áramköri lapon futó földfólia-szakaszon feszültséget ejtenek, ami miatt a földvezetékbe más-más helyeken becsatlakozó áramköri részek földjei közt potenciálkülönbség jön létre. Ha ez a feszültségkülönbség az analóg szabályzó részbe is eljutna, akkor a tápegység kimeneti feszültségében zavarjelként jelentkezne. Hasonló, de nem csak tranziens jellegű potenciálkülönbséget okoznak a földvezetéken a földvezeték és valamelyik tápág közt lévő nagyobb, nem állandó értékű terhelések: pl. a visszajelző LED-ek, és a kijelzők. (A kijelzett értéktől függően változhat a világító szegmensek száma és ezzel az áramfelvétele.) Az analóg szabályozó és mérő áramköri részek helyes és stabil működéséhez elengedhetetlen, hogy ilyen potenciálkülönbségek ne jöjjenek létre. Emiatt a nyomtatott áramkörön el kell különíteni az analóg és a digitális részek „földelését”. A nyomtatott áramköri panelon a fólia a stabilizátorok után kettéágazik AGND-re és DGND-re. Helyes működés során az AGND vezetéken (fóliaszakaszokon) nem folyhat át a digitális részek ingadozó árama. A két fólia közt R49 (0Ω) ellenállás van. Erre a nyomtatottáramkör-tervező programban a két fólia külön néven történő definiálhatósága miatt van szükség.

 


 

Előszabályozó:

 

Az előszabályozó feladata az egyenirányított és pufferelt tápfeszültség szabályozása a kimenetén, a következő fokozaton (fő szabályozón) maradó feszültségnek megfelelően. Az előszabályozó mindig úgy szabályoz, hogy az áteresztő fet drain-source lábain mindig kb. 0,6V maradékfeszültség legyen. Így az áteresztő fokozat disszipációja legrosszabb esetben is maximum 6W. Az előszabályozó Skori kapcsolóüzemű tápjának átalakított változata. Az előszabályozó kapcsolási rajza:

A transzformátor 38V-os szekunderfeszültsége SZ2 sorkapcson érkezik a panelra, ahol B1 graetz-híd egyenirányítja, majd C9 és C30 kondenzátorok pufferelik. Előbbi 10000uF értékű elektrolit, utóbbi pedig 4,7uF-os MKS kondenzátor. Utóbbira a nagyfrekvenciás tranziensek miatt van szükség, mivel a puffer elkó impedanciája a nagyobb frekvenciákon nem elég kicsi – a belső felépítéséből adódóan (ami általában feltekercselt alumínium-fólia) – ugyanis némi induktivitása van. Ez a kondenzátor a nyomtatott áramköri lapon a lehető legközelebb van Q7 kapcsoló fethez, hogy a fet átkapcsolásakor keletkező tranzienst a lehető legkisebb induktivitású nyák-fólia hurokra korlátozza. A vezetékezés túl nagy parazita induktivitásai fokoznák az áramkör zavarsugárzását, és közvetve a hatásfokot csökkentenék, mert a keletkező tranziensek (az az energia ami a parazita induktivitásokban tárolódik) nagyrészt hővé alakulnának az áramkörben.
R4, R50, Q12, D14, D15, C24 és C11 alkatrészek az NE555 (IC6) tápfeszültségét állítják elő. C11 kondenzátornak némileg hasonló feladata van, mint C30-nak; a panelon a lehető legközelebb van ültetve IC6-hoz, hogy a Q7 gate-kapacitásának gyors feltöltése miatt az IC6-nak szükséges hirtelen nagy áramfelvételt biztosítsa, illetve a keletkező tranzienseket csökkentse.
A szabályzás a Q7 fetet meghajtó jel kitöltési tényezőjének (és frekvenciájának) változtatásával valósul meg; Q7 nyitott állapotában áram folyik R51, R52, R53 és L1 alkatrészeken keresztül, ami feltölti C25 és C26 pufferkondenzátorokat. Ha a feszültség akkorára növekszik, hogy Q6 áteresztő fet D-S lábai közt eléri a kb. 0,6V-os feszültséget, akkor Q10 tranzisztor elkezd kinyitni, a kollektorárama pedig feltölti a Ci kondenzátort, ekkor IC1 átbillen és a fetet kikapcsolja. Ugyanez történik ha az áram akkorára növekszik, hogy az R51, R52, R53 ellenállásokon eső feszültség kinyitja Q11-et. Az NE555 kimenetének átbillenésekor Q7 lezár, a kimenő feszültség és az áram csökkenni kezd. Ekkor L1 tekercsben eddig felhalmozódott mágneses energia D11 diódán keresztül C25-C26 kondenzátorokba töltődik. Ha Q10 és Q11 is zárva van, akkor Ci kondenzátor elkezd kisülni az Ri-n keresztül, ez az időállandó határozza meg, hogy a Q7 fet minimálisan mennyi ideig maradjon lezárva. Ci kisülése után a Q7 fet újból bekapcsol, a kimeneti feszültségtől és áramtól függő időtartamra (amíg a szükséges feszültséget vagy áramot el nem érjük).
Nagyobb értékű kimenő áram esetén R51, R52, R53 sönt ellenállásokon jelentős teljesítmény disszipálódhat. Ennek a teljesítménynek a csökkentése céljából D12 dióda nyitófeszültségét hozzáadjuk a söntön eső feszültséghez, így Q11 nyitásához már kisebb feszültségnek kell esnie a sönt ellenállásokon.
R3 és R46 ellenállások Q10 és Q11 tranzisztorok kollektoráramát korlátozzák. D3, D10, D17 diódák megakadályozzák, hogy Ci az NE555 (IC6) tápfeszültsége fölé töltődjön.
Q7 gate ellenállásának használatával (R61) a gyakorlatban az áramkör kevesebb nagyfrekvenciás zavart produkál. A fet gate kapacitásából és a parazita induktivitásokból álló rezgőkör jóságát csökkenti – és ezzel a keletkező tranzienseket - , illetve kis mértékben csökkenti a fet átkapcsolási sebességét is ami szintén csökkenti az áramkör zavarsugárzását. Ez elhanyagolható mértékben a hatásfokot is csökkenti. D18 schottky dióda a Q7 kapcsoló fet drainjéről a gate-re visszajutó lengéseit korlátozza, illetve az ellen védi az IC6 kimenetét, hogy a fet belső kapacitásain keresztül visszajutó impulzusok (illetve lengések) ne tudják a negatív feszültségre húzni az 555-ös IC kimenetét.

 


 

Fő szabályozó:

 

A fő szabályozó feladata a kimeneti feszültség és áram pontos szabályozása. A fő szabályozó ún. lebegőföldes kialakítású. Ez azt jelenti, hogy a közös pont (AGND) nem a kimeneti negatív, hanem a kimeneti pozitív pont. A segédtáp-feszültség ehhez a potenciálhoz adódik hozzá. A fő szabályozó kapcsolási rajza:

A szabályozáshoz szükséges referenciafeszültséget a +12V-ból állítja elő a TL431. Ezt a referenciát osztják le az R8, P1, P8, P2 és R18, P3, P4, P5 alkatrészek a műveleti erősítők számára. P1 a maximálisan beállítható áramot határozza meg. P2 ’durván’, P8 pedig ’finoman’ állítja az áramot. P3 a maximálisan beállítható feszültséget állítja be, P4-el durván, P5-el pedig finoman állítható be a kimeneti feszültség. IC4D műveleti erősítő az áram szabályozását, IC4C pedig a feszültség szabályozását végzi attól függően, hogy a labortápegység épp milyen üzemmódban dolgozik. Az üzemmódok megkülönböztetése céljából van IC4B komparátor, ami D7 LED világításával jelzi az áramgenerátoros üzemet. D21-D24 zener diódák megakadályozzák, hogy a bekapcsoláskor, az elektronikus kapcsoló kapcsolásakor vagy a terhelés hirtelen változásakor fellépő tranziensek miatt a műveleti erősítőkre túl nagy feszültség jusson, ami reteszelheti őket és hibás működést okozhat (a reteszelődés jelensége a műveleti erősítők belső felépítéséből adódó tulajdonság – akkor fordulhat elő ha a tápfeszültségénél nagyobb tranziens jel kerül a bemenetére). D4 és D6 diódák a gyorsabb szabályozást biztosítják, mivel a velük párhuzamosan lévő 2,2kΩ-os ellenállásokat rövidre zárják (valamelyiket az üzemmódtól függően), így nagyobb árammal történik az áteresztő FET (Q6) gate-kapacitásának meghajtása. Emiatt a szabályzókör gyorsabbá és stabilabbá válik.
A műveleti erősítők az invertáló bemenetükre kapják a figyelendő feszültséggel és árammal arányos feszültséget. IC4C esetén R9-en keresztül egyszerűen az AGND-re kötve. Az áramszabályozó IC4D esetén az áramfigyelő R1, R52 ellenállásokon eső feszültség figyelése történik. A stabilabb működés miatt vannak az áramkörben C8, R58 és C27 alkatrészek.
K1 egy elektronikus kapcsolót valósít meg, ami a kimeneti feszültséget kapcsolja be/ki. Ez a kapcsoló két áramkörös, másik fele D5 kétszínű (piros/zöld) dióda színét kapcsolja. Ha a kimenet le van kapcsolva akkor a led zölden, ha fel akkor pedig pirosan világít, jelezve a kimenet állapotát.
IC4A az áramfigyelő ellenállásokon eső feszültséget erősíti. Erre azért van szükség, mert a panelmérőnek a végkitérése 1V. Ha IC4A-t elhagyva közvetlen a söntön eső feszültséget kapná meg a panelmérő, akkor nagyobb söntre lenne szükség, ami jelentősen megnövelné az azon disszipálódó teljesítményt. P9 helitrimmerrel a kijelzett áram értékét hitelesíthetjük. Az IC4A műveleti erősítő invertáló lábára R63, P6, R64 és R65 ellenállásokból álló rész csatlakozik. Ezekkel IC4A ofszet kompenzálása történik, különben a panelmérő zéró kimeneti áram esetén is mutatna értéket a TL074 integrált áramkör ofszet hibája miatt.
A fő szabályozó kimenetét négyvezetékessé alakítottam. Emiatt a szabályozás és mérés a készülék kimeneti csatlakozóihoz képest történik. A méréshez és szabályozáshoz szükséges vezetékek már a panelon becsatlakoznak a nagyáramú vezetékrészbe, a kimeneti sorkapocs mögött lévő két átkötésen keresztül. Ezt az áramkör élesztésének megkönnyítése céljából terveztem így. A kimeneti sorkapocshoz való behuzalozás után ezt a két átkötést egyszerűen át kell vágni a panelon.
L2, R31 és C38 a kimeneti szűrőt alkotják. L2 nagyáramú tekercse a kimeneten lévő zaj számára nagy értékű impedanciát képvisel, azért a nagyfrekvenciás áram R31 ellenálláson folyik át, ami így leosztja azt. DC szempontból a tekercs rövidzár, emiatt az egyenáramú (hasznos) összetevő akadály nélkül jut tovább a kimenet felé. C38 váltakozó áramú szempontból rövidzár. Szűrésre azért van szükség, hogy a tápegység kimeneti zaját, amit az előszabályozó termel lecsökkentsük. Ha egy egyszerű induktivitást használnánk (ezt is lehet), akkor mivel a négyvezetékes kimenet a szűrő után van, a szabályozás már csak a szűrt kimeneti jelet 'látná' és kevésbé igyekezne az azon még meglévő zajt kiszabályozni. Ezért L2 egy transzformátor, aminek a megtekerésének módja miatt a szabályozókör 'visszanyeri' a káros tranzienseket. L2 elkészítése: Szinte bármilyen gyűrűre (én PC-tápokban lévő sárga gyűrűt használtam) tekerjünk fel két vezetéket. Az egyik vezetéknek olyannak kell lennie ami elbírja a táp névleges maximális áramát, a másiknak elég csak egy vékony, akár zománcozott szigetelésű vezeték is. A két vezetéket a gyűrűre szigorúan menet-menet mellé kell feltekerni, azonos menetszámmal! A menetszám nem lényeges, annyit tekerjünk a gyűrűre, amennyi csak ráfér. Én egy két eres hangszóró-vezetéket és egy vékony egy eres vezetéket használtam. Először feltekertem a hangszóró-vezetéket, aztán a vékony drótot a hangszóró-vezeték két ere közt lévő kis vájatba tekertem végig. A hangszóró-vezeték két erét a végén persze összesodortam és úgy ültettem a panelba.

 


 

Panelmérő:

 

A panelmérő feladata a kimeneten lévő feszültség és a labortápegységből kifolyó áram kijelzése. A panelmérő négydigites kijelzésű, ami 10A-es kimeneti áramig mA pontos kijelzésre képes, méréshatár-váltás nélkül. A panelmérő referenciáját egy 10ppm/fok-os(!) referenciaforrás adja. Az áram és feszültségmérés közti átváltást K2 kapcsoló biztosítja. Feszültségmérés esetén a felesleges nullák kioltódnak.

A panelmérő áramköri rész legfőbb eleme az ICL7135 típusú 4,5 digites BCD kimenetű A/D konverter. Ennek az IC-nek az órajelét IC7 (NE555) adja. Az órajel frekvenciájának értékét R41 és C22 határozzák meg. A panelmérő referenciáját a 10ppm/C°-os IC12 (REF198GP) adja. Ez azt jelenti, hogy a referenciaforrás kimeneti feszültsége 1C° hőmérséklet-változás hatására 10 milliomod részt változik. Tehát 10C°-nyi hőmérsékletváltozás hatására csal a panelmérő kijelzése 1 tízezrednyit. A REF198GP referenciaforrás névleges kimeneti feszültsége 4,096V. Az ICL7135-nek azonban 1V referenciafeszültségre van szüksége. Emiatt van az IC12 kimenetén R40, R22, R36 és R48 alkatrészekből álló feszültségosztó ami IC12 kimenetét elvileg pont 1V-ra osztja le, de igazából ennek a pontossága nem annyira fontos, az árammérés és feszültségmérés hitelesítése nem itt történik.

Az ICL7135 multiplexált BCD kimenetén lévő információt a 74LS47-es hétszegmenses kijelződekóder (IC5) alakítja át és működteti a közös anódos LED kijelzőket. A szegmensek áramát R23-R35 ellenállások korlátozzák. Q1-Q4 tranzisztorok kapcsolják az ICL7135 kimenetén éppen lévő értékhez tartozó digitet. Ezen tranzisztorok kollektora egy külön stabilizátorról előállított és huzalozott +5V-ra kapcsolódnak („V+”), hogy a kijelzők áramfelvétele és a multiplexálás frekvenciája semmi esetre sem zavarja meg a labortápegység többi áramköri részének működését.
K2 kapcsoló egyik fele a panelmérő üzemmódja szerint a tizedespontot kapcsolja. Árammérés esetén a legnagyobb helyértékű digit (DIS4) tizedespontja világít, feszültségmérés esetén pedig a százasokat kijelző digité (DIS3). A 74LS47-nek van egy olyan funkciója, hogy ha a bemenetére érkező BCD kód zéró akkor a kimenetét letiltja, azaz nem jelez ki semmit. Ez a funkció a 74LS47 RBI lábára (5.) adott L szinttel kapcsolható be. Erre a funkcióra árammérő állásban nincs szükség, csak feszültségmérő állásban. Ezért a K2 kapcsoló feszültségmérő állásában az RBI láb L szintet kap Q5 tranzisztoron keresztül, amennyiben a felső digit értékének kijelzése történik. Emiatt van R44 ellenállás, hogy a nulla-kioltás funkció csak ezen digit esetén történjen.

 


 

A készülék megépítése:

 

A vízszintes panel elkészítéséhez egy 135mmX100mm-es nyáklapra, a függőleges panelhoz pedig egy 135mmX106,5mm-es nyáklapra lesz szükségünk. Mindkét nyáklap egyoldalas, de javasolt kétoldalas nyáklap használata és az alkatrészoldalon teliföld kialakítása. Ennek inkább a vízszintes panelnél van jelentőssége. Az alkatrészoldali teliföld esetén egy csomó plusz munkánk lesz az elkészítésnél, viszont cserébe egy jobb áramkört kapunk. A panelterveket a méretre vágott és megtisztított nyáklapokra vasaljuk rá (vagy fotózzuk). Abban az esetben ha teliföldet használunk, akkor a panel másik oldalát meg kell védenünk a savtól. Ezt legegyszerűbben szigetelőszalag-csíkok ráragasztásával érhetjük el. A celluxot nem ajánlom, mert azt könnyen leáztatja a sav. Fontos, hogy a vízszintes panel elülső élénél (ahova majd a függőleges panel csatlakozik) a nyáklap szélén egy 1-2mm-es csíkot szándékosan hagyjunk ki és ne ragasszunk oda szigetelő szalagot azért, hogy a sav azt a kis részt lemarja. Erre azért van szükség, hogy a teliföld ne érintkezzen véletlen se a függőleges panelon a vízszintes panel síkjában futó vezetősávokkal. Még a maratás előtt ellenőrizzük, hogy nem-e lett hibás a vasalás. Ha szakadással vagy zárlattal találkozunk akkor azt filccel vagy kaparással javítsuk ki. Zárlatra leginkább az IC-k lábai közt elvezetett fóliáknál van nagy esély. Lábak közé csak a függőleges panelon terveztem vezetősávokat, ezért a vasalásból eredő zárlatra inkább itt kell számítani. Ezek után marjuk ki a panelokat, majd alapos öblítés után távolítsuk el az alkatrészoldali teliföldet védő réteget (amennyiben teliföldet használunk). A tinta lemosása után készítsük el a furatokat, ügyelve az alkatrészek lábainak vastagságára! Javaslom, hogy először minden furatot 0,7-es (vagy 0,8-as) csigafúróval fúrjunk ki, majd sorban egyre nagyobb fúrókkal a vastagabb lábú alkatrészek furatait. A legvastagabb furatok a távtartóknak, a biztosíték-foglalatoknak, az induktivitásoknak, a két kapcsolónak és a graetz-nek kellenek. A függőleges panelon a potméterek tengelyének furatait és a kimeneti banándugós csatlakozók helyeit ki kell marni. Én ezt egyszerűen egy 3-as csigafúróval magas fordulaton szoktam elvégezni. Ha alkatrészoldalon teliföldet használunk, akkor az alkatrészoldali rézfelületen a furatok körül lévő rezet le kell marnunk, különben a beültetendő alkatrészek lábai egy nagy rövidzárhoz csatlakoznának. Én ezt egy egyedi készítésű szerszámmal oldottam meg: egy 3-as fafúró hegyének két oldalát vízszintesre köszörültettem, így megmaradt a hegy közepén lévő csúcs, ami megvezeti a csigafúrót és a két oldalt síkba köszörült rész pedig lemarja a furatok körül lévő rezet. Ennek a használatakor óvatosan dolgozzunk, hogy ne nagyon marjunk bele a nyáklap szigetelő (hordozó) részébe! A furatok körüli réz eltávolítása után egy finom csiszolóvászonnal csiszoljuk le az alkatrészoldalt, mert a marás (fúróval történő marás) után kis 'réz-sorják' maradnak, amik zárlatot okozhatnak.

Mint az az alkatrészlistán is látszik, a táphoz szükséges alkatrészeket több különböző üzletben kell beszerezni. Az alkatrészlistán megjelöltem, hogy mely alkatrészeket hol lehet megvenni. Ha a Lomexben vásároljuk meg a lista nagy részét, akkor ajánlott nem a két oldalas listával beállítani a kiskerbe, mert a Lomexes eladók borzasztó morcosak lesznek annak terjedelmétől (...). Inkább adjuk le vagy faxoljuk el a listát és menjünk vissza pár nap múlva az alkatrészekért.

Az L1-es induktivitást nekünk kell elkészítenünk. Ennek a tekercsnek olyan vezetékből kell készülnie, ami elbírja a maximális névleges áramot (7A vagy 10A), illetve olyan (porvas) magból, ami a maximális névleges áramnál sem megy telítésbe. Ezek mellett persze a tekercsnek kb. 100uH-nek kell lennie. Ha a REF198GP-t nem tudjuk beszerezni (IC12), akkor helyettesíthetjük egy TL431-el is. Ez esetben a panelmérő jóval kevésbé lesz érzéketlen a hőmérséklet változásra. A TL431-et ÍGY kell hozzáforrasztani egy IC-foglalathoz, aztán az egész beültethető a REF198GP panelban lévő foglalatába. Ha ezt tesszük, akkor a függőleges panelon R36-ot ki kell cserélnünk 4,7kΩ-ra.

A beültetést -mint általában mindig- az átkötésekkel kezdjük. Amennyiben alkatrészoldali teliföldet használtunk, akkor az átkötéseknek szigetelt vezetékből kell készülniük! Az átkötések után az alacsonyabb, majd a magasabb alkatrészekkel folytassuk a beültetést. Fontos megjegyezni, hogy a vízszintes panelon C11 és C25 elkók lábait szét kell hajlítanunk a beültetéskor. Ha teliföldet használunk, akkor a lábaik valószínűleg hozzáérnének a teliföldhöz, ezért egy kis szigetelőszalag-darabot kell ragasztanunk a két elkó lábai között lévő rézre! A 4db potméter lábai a képen látható módon szinte biztosan hozzáérnek a teliföldhöz, ezért alájuk is 1-1 kisebb méretű szigetelőszalag darabot kell ragasztanunk. A potmétereknek mindenképpen a képen is látható "ALPHA" típusúaknak kell lenniük, mert a panelok ehhez vannak tervezve. Viszont ezeken a potmétereken a menetes rész mellett balra van egy kis fém kiálló rész, amit egy csípőfogóval le kell törnünk, különben a függőleges panelt nem tudjuk derékszögbe állítani. A két kapcsoló beforrasztásánál vigyázzunk hogy minél kevésbé melegítsük fel a kapcsolókat, mert ezeknek a kapcsolóknak a kivezetései hajlamosak nagyon könnyen kiolvadni. A 10000uF-os kondenzátor (C9) alatt van C11. Ez a kondenzátor legyen minél vékonyabb típus, hogy a nagy puffer elkó alá beférjen. Én egy vékony kis kerámiát használtam, de akár a fóliaoldalról is beforraszthatjuk a C11-et. Az összes alkatrész beforrasztása után erősen ajánlott lesípolni hogy biztosan nincs-e zárlat valamelyik láb és a teliföld közt! Ez után a vízszintes panel megvastagított, nagy áramot vivő fóliáit forrasszuk át, nem sajnálva az ónt! Ha ezekkel megvagyunk, akkor a két panel forrasztási oldalait alaposan mossuk le denaturált szesszel (mindig ezt mondom, de én magam aromás higítót használok), hogy a forrasztáskor a panelra olvadt gyantát eltávolítsuk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a panelmérő biztosan nem fog helyesen működni. Ez után öblítsük le a panelokat és hagyjuk megszáradni. Ha megszáradtak, akkor a két panelt illesszük össze és a találkozási élükön lévő fóliaszigeteket forrasszuk össze. A vízszintes panel hátsó élénél lévő alkatrészeket hűtőbordára kell szerelni. Ehhez egy 11cm széles és 10cm magas (nálam 4mm vastag) alumínium lapra és egy hűtőbordára lesz szükségünk azért, hogy a bordák a függőleges panel felé álljanak, helyet hagyva így a doboz hátulján lévő trafónak. Az alkatrészek rögzítő furatainak helyeit jelöljük be az alumínium lapon majd fúrjuk ki. A laphoz rögzítendő hűtőbordát én az Elektrokonthában vettem és félbe fűrészeltem mert túl hosszú. Az alumínium lap és a hűtőborda összecsavarozásához is szükségünk van két furatra a lap felső részén. A furatok elkészítése után csillám, hővezető paszta és szigetelő gyűrű alkalmazása mellett csavarozzuk fel az alkatrészeket az alumínium lapra, majd rögzítsük a laphoz a hűtőbordát is, nem sajnálva a hővezető pasztát. A graeztnél természetesen nem kell csillám és szigetelő gyűrű. Viszont a graetz tokján van egy kis kitüremkedés, ami miatt egy picit meg kell hajtanunk a lábait hogy a bordához feküdjön. A kitüremkedés miatt keletkezett kis rést a hővezető paszta majd kitölti. (A graetz-et nem a tokozás adta irányban terveztem rá a panelra, egyéb okok miatt.) Ha ezzel megvagyunk, akkor a kész hűtőfelületet a rá szerelt alkatrészekkel forrasszuk be a panelba.

A következő bekezdés elsősorban azoknak szól, akik az áramkört a Lomexes M20-as műszerdobozba építik bele, hasonló módon mint ami a képeken látható.

Az M20-as műszerdobozt csavarozzuk szét, és a két lyukacsos idom elölről a 2. és a 9. lyukaihoz csavarozzuk hozzá a négy (1-1db) 8mm-es belső-belső menetes távtartót, az idom alulsó részénél 1-1db alátétet alkalmazva. Fontos, hogy minél rövidebb csavarokat használjunk, mivel maga a távtartó is csupán 8mm hosszú és még a panel felől is bele kell majd csavarnunk 1-1 csavart. A hálózati védőföld csatlakoztatásához még egy csavart csavarozzunk az egyik idom leghátsó. Erre majd később lesz szükségünk. Ez után csavarozzuk össze a két idomot a doboz aljával. A toroid transzformátort én Kléh Györggyel tekertettem, elérhetőségét e-mailben megadom. A toroiddal kapcsolatban fontos, hogy maximum 11cm átmérőjű és 8cm magas lehet, máskülönben nem fér be a dobozba az áramkör mellé. Tekertethetünk máshol is, csak a trafó geometriai méretei nagyon fontosak. Megbízhatóbb céget biztosan találunk, de olcsóbbat nem nagyon. (Nekem Kléh már szó szerint a csillagokat is leigérte az égről, hogy készen lesz szerdára a toroidom, de csak a következő hétre lett kész nagy nehezen...) A doboz hátsó lapját fektessük le és helyezzük rá a toroid transzformátort, majd jelöljük be a toroid gyűrűnek a belső körét a hátlapon és ennek megfelelően készítsük el a hálózati csatlakozó helyét. Ez után a trafót helyezzük rá a hátlapra és a méreteket lemérve vastag alumínium csíkokból hajlítsuk meg a transzformátort rögzítő idomokat, majd ezeket nagyon erős (két komponensű) ragasztóval ragasszuk a hátlaphoz. Fontos, hogy jó helyre ragasszuk ezeket az idomokat, mert különben nem tudjuk majd a hátlapot a dobozhoz csavarozni (KÉP!). Javaslom hogy a ragasztó úgy kössön meg, hogy közben a trafó már a helyén van, így biztosan jó helyre ragasszuk a tartó idomokat. Én gumi csíkokat is ragasztottam a tartókra, hogy nehogy felsértsék a trafó szigetelését. Amíg a ragasztó szárad, addig elvégezhetjük a hálózati csatlakozó összedrótozását, illetve még a trafó primerjének kivezetésére sarukat kell szerelnünk. Itt nagyon ajánlott zsugorcső használata. A furatsorba korábban becsavart csavarhoz rögzítsünk egy zöld-sárga vezetékdarabot, aminek a másik végére sarut forrasztunk és a hálózati csatlakozó földelés-kivezetéséhez csatlakoztatunk. Valami gyűrű alakú vastagabb anyagot (pl. PVC-t) ragasszunk a trafó alá a hátlaphoz. Ez mechanikai szempontból is jó, illetve így a trafó alatt el tudjuk vezetni a hálózati védőföld vezetékét. Ezt azért kell, mert ha a gyűrű közepén fűznénk át a vezetéket, akkor egy félig zárt menet lenne a trafón. (A műszerdoboz külső földelése esetén záródna a hurok és lenne egy egymenetes rövidre zárt szekunder tekercsünk.) A száradás után a hátlapot a transzformátorral együtt csavarozzuk a dobozhoz és a hálózati csatlakozót ragasszuk a hátlaphoz. A trafó szekunder-kivezetéseit vágjuk méretre és hajtsuk be a megfelelő helyeken, hogy a nyákon lévő sorkapcsokba csavarozhatóak legyenek. Az előlapot elkészíthetjük a doboz gyári előlapjából is, azonban ez elég vastag, emiatt sokkal nehezebben megmunkálható. A hátlapnál bőven eleget kell reszelnünk, mert ott a trafó súlya miatt szükség van a vastag, masszív hátlapra. Emiatt én azt javaslom, hogy egy vékonyabb alumínium lapból vágjuk ki az előlapot, és ezen alakítsuk ki a lyukakat. Itt elsősorban a kijelző furatára kell nagyon odafigyelnünk, a potméterek, a ledek és a banánhüvelyek, illetve némileg a kapcsolók furatai nem annyira kényesek, hiszen a tekerőgombok, a ledek foglalatai, a banánhüvelyek műanyag részei és a kapcsolók csavarjai eltakarják a furatok széleit. Ha az előlap furataival elkészültünk, akkor csavarozzuk hozzá az előlaphoz a banánhüvelyeket és a ledek foglalatait. Én azt ajánlom, hogy a két ledet csak az után forrasszuk be a függőleges panelba, miután az előlapon lévő led-foglalatokba illesztettük. Így biztosan jó távolságban lesznek a ledek a paneltól. A tápegység előlapját ha kedvünk tartja akkor önfeledten szerkesszük át, írjunk rá feliratokat, majd egy A4-es matricára nyomtassuk ki 14,7cmX11,7cm-es méretben. Ez után öntapadós üvegfóliára van szükségünk. Ezt írószerboltokban lehet beszerezni. Ebből ragasszunk egy darabot az előlapi matricára, majd alaposan simítsuk rá. Ez után húzzuk le a matricáról a védőfóliát és ragasszuk rá az előlapra. Nagyon vigyázzunk hogy jó helyre ragasszuk! A kijelző helyénél a matricát a négyszög négy sarka felé X alakban metsszük be, majd az így létrehozott 4db háromszöget hajtsuk be és ragasszuk rá az előlap belső felére. A potmétereknél, kapcsolóknál és a többi furatnál is vágjuk ki a matricát. Az előlapra szereljük rá a ledek foglalatait és a banánhüvelyeket, majd az elkészült előlapot csavarozzuk a dobozhoz és a négyvezetékes kimenetet a nyák sorkapcsaitól 2-2db vezetékkel forrasszuk a banánhüvelyre.

 


 

Hitelesítés:

 

Az első bekapcsolás előtt ellenőrizzük le a kondenzátorok, diódák polaritását és hogy az IC-k megfelelő irányban vannak-e a panelban (én már ebbe a hibába is beleestem). Ez után adjunk segédtáp-feszültséget egy 15V szekunderfeszültségű 500mA-1A terhelhetőségű trafóról. A két lednek világítania kell, illetve a kijelzőnek nullát kell mutatnia. Ha ez nem így történik, akkor ellenőrizzük le a tápfeszültségeket az IC-k lábain. Ekkor még az előszabályozó nem működik, azt nem kell méricskélni. Ha a tápfeszültségek rendben vannak és még mindig nem világítanak a ledek és a kijelzők, akkor keressünk szakadást vagy zárlatot a panelon! Ez után a potmétereket tekerjük kb fél állásba (az a lényeg hogy ne legyenek teljesen letekerve), majd adjuk rá a főtápot az áramkörre. Az áramkorlátot jelző lednek már nem szabad világítania, illetve a panelmérőnek feszültség-mérő állásban ki kell írnia valami értéket (már ha fel van kapcsolva a kimeneti kapcsoló). Tekerjük el a feszültséget állító potikat és láthatjuk hogy a kimeneti feszültség ennek megfelelően változik. Terheljük le a tápot (azért ne rögtön rövidzárral) és ellenőrizzük az áramkorlátot állító potik eltekerésével hogy az áramgenerátoros üzem működik-e és hogy a panelmérő kijelzi-e a tápból kifolyó áramot. Ha meggyőződtünk róla hogy a táp helyesen működik, akkor vágjuk át a vízszintes panelon lévő kimeneti sorkapcsok mögötti két átkötést. Ezzel a négyvezetékes kimenet már működik.

Ezek után végezzük el a hitelesítést! Ha nagyon profik akarunk lenni akkor betartjuk azt a szabályt, hogy egy műszert csak legalább egy nagyságrenddel pontosabb műszerhez hitelesítünk. A panelmérő kijelzése feszültség és áram-mérés esetén is négydigites. Tehát nekünk egy ötdigites feszültségmérőre és árammérőre lenne szükségünk, ami mér 40V-ig és 10A-ig. Fel a kezeket akinek van ilyen hitelesítő műszere! Akinek van és egy hitelesítés idejére a rendelkezésemre bocsátaná, az szóljon! Feltételezem, hogy amatőr körökben az emberek többségének legfeljebb 3,5 digites műszere van (nekem is). Ezzel nem tudunk tökéletes hitelesítést végezni, de jobb híján ez is megteszi. A feszültséget állító potmétereket tekerjük maximumra és a kimenetre csatlakoztassunk feszültségmérőt. P3 trimmert állítsuk be úgy, hogy a kimeneten a külső (hiteles) műszer szerint 40V legyen. Ez után a kimeneti feszültséget 40V-on hagyva P7 helitrimmerrel állítsuk be, hogy a panelmérő 40,00V-ot mutasson. Ez után a panelmérőt kapcsoljuk árammérő állásba, és P6 trimmerrel állítsuk be a kompenzációt úgy, hogy terhelés nélkül a panelmérő 0.000-át mutasson. Ez után kössünk olyan terhelést a tápra, ami 40V vagy az alatti feszültségről felvesz 7A-t (vagy ha a felhasznált trafó engedi, akkor 10A-t). P1 trimmert tekerjük le, ez után az áramot és a feszültséget állító pométereket (P2, P8, P4, P5) pedig maximumra. Ettől a tápegység biztosan áramgenerátoros üzemre vált át. Ez után P1 trimmert lassan kezdjük el feltekerni addig, amíg a külső, hiteles panelmérő a maximálisan tervezett kimeneti áram értékét nem mutatja. Ez után P9 helitrimmerrel állítsuk be, hogy a panelmérő is ugyan akkora áramértéket jelezzen, mint a hitelesnek tekintett külső árammérő. Fontos, hogy a feszültséget és az áramot is végkitéréshez hitelesítsük, ahogyan azt leírtam! Ezzel a hitelesítést elvégeztük.

 


 

Mérési eredmények:


A következőkben közölt mérési eredmények még a 29. paneltervű tápról készültek, amit az iskolámnak készítettem. Ebben még nem volt alkatrész-oldali teliföld. Az én tápom ennél valamivel szebb kimeneti zajt produkál.

 

Szabályozási viselkedés mérése/ A kimeneti feszültség stabilitása a terhelés változásának hatására:
A kimeneti feszültséget mérő műszert közvetlen a négyvezetékes kimenet 1-1 vezetékpárjának kapcsolódási pontjához csatlakoztatva a kimeneti feszültség maximális terhelés hatására +10mV-ot változik. Ez a 10mV-os feszültségváltozás kijelzése a rendelkezésemre álló műszerekkel az utolsó egy digiten történik, maximális terhelés hatására. Kisebb terhelésen ennél még kisebb ez az érték. Azonban ez a rendelkezésemre álló műszerekkel már nem mérhető! Emiatt a tápegységnek ezt a tulajdonságát csak ezzel a 10mV értékkel tudom specifikálni.

 

Szabályozási viselkedés mérése/ A kimeneti áram stabilitása a terhelés változásának hatására:
A mérés menete: A tápegység kimenetére terhelést kapcsoltam (3db párhuzamosan kapcsolt 24V 60W-os izzó). Ez után a tápegység kimeneti áramát áramgenerátoros üzemben különböző értékekre beállítottam, majd a terhelést rövidre zárva vizsgáltam a kimeneti áram változását (ΔIki).

 

Szabályozási viselkedés mérése/ A kimeneti feszültség stabilitása a bemeneti feszültség változásának hatására:
A mérés menete: A tápegység kimenetére feszültségmérőt csatlakoztattam, majd a készülék bemeneti hálózati 230V-os feszültségét 207V-ra és 240V-ra változtattam és digitális multiméterrel vizsgáltam, hogy a kimeneten beállított feszültség feszültséggenerátoros üzemben ennek hatására hogyan változik (ΔUki). A tápegység kimenete maximálisan terhelve volt (7A). A rendelkezésre álló eszközökkel csak -10%-os (207V) és +4,3%-os (240V) változást tudtam létrehozni. Illetve hogy a legkisebb változást is mérni tudjam, 20V-os méréshatárt használtam a kimeneti feszültséget mérő digitális multiméteren. Így a következő értékeket kaptam:

Bemeneti feszültség
Kimeneti feszültség
ΔUki
230V 19,94V -
207V (-10%) 19,95V 10mV
240V (+4,3%) 19,95V 10mV

 

Szabályozási viselkedés mérése/ A kimeneti feszültség stabilitása a bemeneti feszültség változásának hatására:
A mérés menete: A készülék kimenetére terhelést és vele sorba árammérőt kapcsoltam, majd maximális (7,000A-es) kimenő áramot állítottam be a kimeneten áramgenerátoros üzemben. Ez után készülék bemeneti hálózati 230V-os feszültségét 207V-ra és 240V-ra változtattam és a multiméteren és a tápegység beépített panelmérőjén vizsgáltam, hogy a kimeneten beállított áram ennek hatására hogyan változik (ΔIki). Így sem a század Amperig kijelezni képes digitális multiméteren, sem pedig az ezred Amperig kijelezni képes panelmérőn lévő értékeken sem tapasztaltam változást a kimeneti áram értékében.

Bemeneti feszültség Kimenő áram ΔIki
230V 7,000A -
207V (-10%) 7,000A 0mA*
240V (+4,3%) 7,000A 0mA*

* a rendelkezésemre álló műszerekkel nem kimutatható

 

Hatásfok mérése:
A készülék hatásfokának mérése során nem állt rendelkezésemre teljesítménymérő, ezért a hálózati feszültséget és a hálózatról felvett áramot digitális multiméterekkel mértem. Mivel a tápegység áramfelvétele nem szinuszos a trafó után lévő egyenirányító graetz miatt, ezért a hálózatról felvett áram a szinuszos áramra hitelesített multiméterrel történő kijelzett értéke nem teljesen hiteles.
A készülék hatásfoka nagyban függ a kimeneten beállított feszültség értékétől és a terhelés értékétől. Belátható, hogy nulla terhelés esetén egy valós (nem ideális) tápegység hatásfoka meredeken letörik. Hiszen egy valós tápegységnek terhelés nélkül is van nyugalmi teljesítmény-felvétele. Amíg ez minél inkább összemérhető a terhelés felé folyó árammal, addig a készülék hatásfoka alacsonyabb.

 

 

Kimeneti zaj vizsgálata:
A kimeneti zaj túlnyomórészt a kapcsolóüzem működési elvéből ered. A készülék több eleme is igyekszik ezt a járulékos zajt csökkenteni, azonban ez a valóságban teljes mértékben soha sem szüntethető meg, az előszabályozó működési elvéből eredően.
A zaj értéke és milyensége (frekvenciája, némileg a jelalakja) függ a kimeneti feszültségtől és a terhelés értékétől. Néhány szkóp-ábra a kimeneti jelalakról különböző körülmények esetén:

A következő szkóp-ábrák 4db izzóból álló terhelés mellett készültek (párhuzamosan 2-2 sorba kötve):

 

Uki=5,0V Iki=1,744A 20mV/DIV 10us/DIV

Uki=10,0V Iki=2,323A 20mV/DIV 5us/DIV

Uki=15,0V Iki=2,843A 20mV/DIV 5us/DIV Uki=20,0V Iki=3,290A 20mV/DIV 5us/DIV
Uki=30,0V Iki=4,020A 20mV/DIV 5us/DIV Uki=40,0V Iki=4,741A 20mV/DIV 10us/DIV

A következő szkópábrák a kimeneti zaj tehelés értékétől függő változásának szemléltetésére készültek. A bal oldali képen lévő jelalak 4db 24V 60W-os izzó terhelése esetén látható, a jobb oldali képen pedig a 2db (sorba kötött) izzó esetén lévő jelalak látszik:

Uki=15,0V Iki=2,843A 20mV/DIV 5us/DIV Uki=15,0V Iki=1,429A 20mV/DIV 5us/DIV

Terheletlen kimenet:

Terheletlen kimenet 5mV/DIV 10us/DIV

 


Végezetül néhány kép az áramkörről:

Sikeres utánépítést kívánok!

Attila

Hozzászólások   

 
#61 István 2012-10-29 14:58
Kedves Attila,

gratulálok a kapcsoláshoz, szuperul néz ki, nagyon tehetséges vagy :-)
 
 
#62 csocso 2013-01-31 13:18
Szia az lenne a kérdésem, hogy Kléh Györggy elérhetőségét meg tudnád adni ?
előre is köszönöm.
 
 
#63 janipapa 2014-04-03 11:01
Kedves Attila,azt szeretném megtudni,hogy m1f 250-esferrit fazékmagot hol tudnék beszerezi.Vagy helyette mit tegyek be.
Elöre is köszönöm a választ.
 
 
#64 slylecz13 2014-11-29 14:00
Sziasztok!

Szeretném én is utánépíteni ezt a labortápot. A kérdésem egyenlőre csak annyi lenne, hogy a linkelt képen lévő trafó megfelelne-e. Ha igen, akkor az áramkörön kell-e valamilyen módosítást végezni (a 10A miatt)?
A segítséget előre is köszönöm!
 
 
#65 dermimail 2015-05-28 08:17
Üdvözlet !
Szeretném én is megépíteni ezt a tápegységet. Azonban az első lépésnél elakadtam, mert nem találok senkit, aki elkészítené a nyákot. Tudna valaki segíteni, hogyan juthatnék nyáklapokhoz ?
Hali: Imre !
 

Nincs jogosultságod hozzászólást írni!

Keresés

Saját menü

Szavazás

Melyik kapcsolást szeretnéd hogy mihamarabb elkészüljön?


Forrasztóállomás III. - 26.7%
PIC-es panelmérő III. - 3.2%
PIC-es panelmérő IV. - 1%
PIC-es panelmérő V. - 3.6%
Labortápegység II. - 46.4%
PIC-es vezérlőmodul - 4.1%
Precíziós árammérő - 3.9%

Összes szavazat: 1365
The voting for this poll has ended on: 02 júl. 2015 - 00:00

Szavazás

Hogy tetszik az új oldal?


Fantasztikus! - 50%
Tetszik - 47.5%
Elmegy - 0%
Lehetne jobb is - 2.5%
Pocsék - 0%

Összes szavazat: 40
The voting for this poll has ended on: 09 márc. 2015 - 00:00

Olvasók az oldalon

Oldalainkat 46 vendég és 0 tag böngészi

Online felhasználók

None