SMPS Labortápegység II.

Működés


Az áramkör teljes kapcsolási rajza színesben: LINK

És a monokróm nyomtatók kedvéért fekete-fehérben: LINK

 

 

Tápellátás:

 

A labortápegység működtetéséhez szükség van egy segédtáp-feszültségre, melyet a CS1-es csatlakozón juttatunk a panelra. Ez lehet AC és DC feszültség is. GR1 egyenirányít, C10 ezt pufferolja, C11 szűri. IC1 (7805) stabil 5V-ot állít elő amit C12 megint szűr. Erről az 5V-os tápfeszültségről működnek a műveleti erősítők, a referenciaforrások, LED-ek és a panelmérő is. A panelmérőnek és pár apróbb dolognak szüksége van -5V-ra is, ezt IC2 állítja számukra elő a pozitív 5V-ból. Az ICL7660 (IC2) kimondottan erre a célra van kitalálva. Egy rém egyszerű áramkör, C13 elkót feltölti 5V-ra majd leválasztja onnan és rákapcsolja a kimenetére fordítva. Ezt csinálja folyamatosan. Ennek egy hátránya van, hogy ez a -5V nem nagyon terhelhető, de a labortápnak és a panelmérőnek nincsenek is ilyen igényei. Az előállított tápfeszültségeket a panelmérő a CS9-es csatlakozón kaphatja meg. Ennek lábkiosztása megegyezik a PIC-es panelmérőimben használt tápcsatlakozóéval. A labortápegységben három különböző földpotenciál van. Ezek: AGND, DGND és SGND. Az AGND az analóg föld, ez teríti be a nyák felső oldalát teliföldként is. Egyébként ennek a huzalozás megkönnyítése mellett árnyékoló, zavarszűrő funkciója is van. A DGND-re (digitális föld) a labortápegységnek csupán az üzemmód-jelző LED-eknél van szüksége, viszont a panelmérőnek annál inkább. Az SGND a főszabályozó áramfigyelő söntjének (RS5-RS6-RS7) kimenet felé eső pontja. Erre azért van szükség hogy a sönt után lévő vezetékszakaszok parazita jellemzői (ellenállás, induktivitás, hőfokfüggés) az áramszabályozásba és árammérésbe ne szóljanak bele. Az áramkörben van egy SMD jumper, mely gyakorlatilag három kis rézfelület a nyákon egymás mellett. A középsőt az egyik vagy a másik szélsővel, egy ónpacni által összefolyatva kiválaszthatjuk hogy a műveleti erősítők negatív táplába AGND-t vagy -5V-ot kapjon-e. Így tehát a műveleti erősítők működhetnek +-5V-ról és szimpla +5V-al is. Ezt azért oldottam meg így mert mint korábban említettem a labortápegységnek a fejlesztés folyamán volt egy olyan állapota ahol speciális ultra alacsony offszetű műveleti erősítők (AD8572) dolgoztak benne, ezek azonban egy tápfeszről jártak. Végül sikerült megválni tőlük és kiváltani őket egy sokkal kommerszebb típusra (TLC2272), de úgy döntöttem hogy a végleges nyákterven meghagyom a lehetőségét annak hogy ezt az OPA-t is használni lehessen.

 



Előszabályozó:

 

Az előszabályozó feladata az egyenirányított és pufferelt tápfeszültség szabályozása a kimenetén, a fő szabályozó fokozaton maradó feszültségnek megfelelően. Az előszabályozó mindig úgy szabályoz, hogy az áteresztő FET (T15) drain-source lábain mindig kb. 1V maradékfeszültség legyen. Így az áteresztő fokozat disszipációja legrosszabb esetben is maximum 10W. Az előszabályozó Skori kapcsolóüzemű tápjának átalakított változata.


A transzformátor 55V-os (55-60V) szekunderfeszültsége a CS2 sorkapcson érkezik a panelra, ahol D10, D11 és D12 diódákból álló graetz-híd egyenirányítja. Itt schottky diódák lettek alkalmazva az alacsonyabb nyitófeszültségük okán. D10 helytakarékosság miatt egy kettős dióda. C16, C17, C18 és C19 a zavarszűrést szolgálják. C20 és C21 kondenzátorok pufferelik az egyenirányított feszültséget. Előbbi 10000uF értékű elektrolit, utóbbi pedig 4,7uF-os MKS fóliakondenzátor. Utóbbira a nagyfrekvenciás tranziensek miatt van szükség, mivel a puffer elkó impedanciája a nagyobb frekvenciákon nem elég kicsi, ugyanis felépítéséből adódóan némi induktivitása van. Ez a kondenzátor a nyomtatott áramköri lapon a lehető legközelebb van T11 kapcsoló fethez, hogy a FET átkapcsolásakor keletkező tranzienst a lehető legkisebb induktivitású nyák-fólia hurokra korlátozza. A vezetékezés túl nagy parazita induktivitásai fokoznák az áramkör zavarsugárzását és közvetve a hatásfokot csökkentenék, mert a keletkező tranziensek (az az energia ami a parazita induktivitásokban tárolódik) nagyrészt hővé alakulnának az áramkörben.


R11, R12, R13, R14, R15, T10, D13, D14, C22 és C23 alkatrészek az NE555 (IC3) tápfeszültségét állítják elő. C25 kondenzátornak némileg hasonló feladata van, mint C21-nek; a panelon a lehető legközelebb van ültetve IC3-hoz, hogy a T11 gate-kapacitásának gyors feltöltése miatt az IC3-nak szükséges hirtelen nagy áramfelvételt biztosítsa, illetve a keletkező tranzienseket csökkentse.


A szabályzás a T11 fetet meghajtó jel kitöltési tényezőjének (és frekvenciájának) változtatásával valósul meg; T11 nyitott állapotában áram folyik RS1, RS2, RS3, RS4 és L1 alkatrészeken keresztül, ami feltölti C29 és C30 pufferkondenzátorokat. Ha a feszültség akkorára növekszik, hogy T15 áteresztő fet D-S lábai közt eléri a kb. 1V-ot, akkor T13 tranzisztor elkezd kinyitni, a kollektorárama pedig feltölti a C24 kondenzátort, ekkor az NE555 kimenete átbillen és a fetet kikapcsolja. Ugyanez történik ha az áram akkorára növekszik, hogy az RS1, RS2, RS3, RS4 ellenállásokon eső feszültség kinyitja T12-t. Az NE555 kimenetének átbillenésekor T11 lezár, a kimenő feszültség és az áram csökkenni kezd. Ekkor L1 tekercsben eddig felhalmozódott mágneses energia D19 diódán keresztül C29-C30 kondenzátorokba töltődik. Ha T12 és T13 is zárva van, akkor C24 kondenzátor elkezd kisülni az R24-en keresztül. Ez az időállandó határozza meg, hogy a T11 minimálisan mennyi ideig maradjon lezárva. C24 kisülése után a T11 újból bekapcsol, a kimeneti feszültségtől és áramtól függő időtartamra (amíg a szükséges feszültséget vagy áramot el nem érjük).


Nagyobb értékű kimenő áram esetén RS1, RS2, RS3, RS4 sönt ellenállásokon jelentős teljesítmény disszipálódna. Ennek a teljesítménynek a csökkentése céljából R20 segítségével előfeszítjük D20 diódát és így annak nyitófeszültsége hozzáadódik a söntön eső feszültséghez, ezért T12 nyitásához már kisebb feszültségnek kell esnie a sönt ellenállásokon. R16, R17, R18 és R19 ellenállások a T12 és T13 tranzisztorok kollektoráramát korlátozzák. A disszipáció miatt állnak négy darabból. D15, D16, D17 diódák megakadályozzák, hogy C24 az NE555 (IC3) tápfeszültsége fölé töltődjön és károsítsa az IC-t.


A kapcsolófet gate-ellenállásának (R25) az a feladata hogy lerontsa a fet gate-kapacitásából és a parazita induktivitásokból álló rezgőkör jóságát. Gyakorlatilag szándékosan megnöveljük vele a fet átkapcsolási idejét, ezzel nő a disszipáció és kismértékben csökken a labortápegység hatásfoka. Viszont cserébe csökken a nagyfrekvenciás zavarsugárzása és kisebb lesz a kimeneten a zaj. A gate-ellenállás értékének növelésével-csökkentésével rendkívül egyszerűen változtathatunk a labortápegység kimenő zaj/hatásfok arányán! D18 schottky dióda a kapcsoló FET drainjéről a gate-re visszajutó lengéseit korlátozza, illetve az ellen védi az NE555 kimenetét, hogy a FET belső kapacitásain keresztül visszajutó impulzusok (illetve lengések) ne tudják a negatív feszültségre húzni az NE555-ös IC kimenetét.

 

C31 és C32-C33 kondenzátorok zajszűrést hivatottak végezni. C31 fóliakondenzátor pontosan ugyan azért van a C29-C30 elkókra kötve amiért a C21 a C20-ra (ezt fentebb már kifejtettem). C32 és C33 úgynevezett Y-kondenzátorok. Az Y-kondenzátorok olyan speciális kapacitások amik dielektrikumokból eredően (általában kreámia) nagyon nagy átütési szilárdságúak, meghibásodás esetén nem mennek zárlatba (hanem szakadásba), illetve elméletileg nem okozhatnak tüzet. Az SMPS Labortápegység II-ben használt C32-C33 Y-kondik az előszabályozó kimeneti pontjait hidegítik a készülék háza és így a hálózati védőföld felé.A kapcsolási rajzon a közös pontjukra kapcsolódó H1 pont az áramkör jobb alsó távtartója, ez a másik három tárvatróval ellentétben galvanikusan kapcsolatban áll a labortápegység áramkörével. Az Y-kondenzátorok és a készülékház galvanikus kapcsolatának biztosítása érdekében mindenképp fém távtartókat használjunk!

 



Alapjel-előállítás:

 

A főszabályozó feszültségvezérelt kialakítású. Erre azért van szükség, mert a feszültség és áram- állító potméterek hosszú vezetékekkel vannak a labortápegység áramköri lapjához csatlakoztatva és ezen vezetékek tulajdonképpen antennaként működve mindenféle zavarjelet összeszednek az éterből ami a szabályozókörbe belevezetve zajt és gerjedést okozhatna. Viszont feszültségvezérelt szabályozókör esetén a potenciométereken a DC szint a hasznos jelösszetevő (alapjel). Minden zavarjel amit a vezetékek összeszednek jellegükből adódóan váltakozóáramúak. Ezek pedig a konstans egyenfeszültségről nagyon egyszerűen leszűrhetőek.


A feszültség és áram alapjelek két szinte teljesen azonos áramköri rész segítségével vannak előállítva. A legfontosabb különbség azonban, hogy a két alapjel-előállító áramkör nem ugyan arra a potenciálra dolgozik rá. Látható a kapcsolási rajzon, hogy a feszültség-alapjel az AGND-hez, az áram-alapjel viszont az SGND-hez viszonyítva képest értendő. Ugyanis a feszültség-szabályozásnak a készülék kimeneti pontjait kell figyelnie, az áram-szabályozásnak ellenben közvetlen az árammérő söntöt. A kettő közt csupán pár centi vezetősáv van a nyáklapon majd a sorkapocs után még néhány centiméternyi vezeték. Ezeknek az ellenállása ugyan rendkívül kicsi, de a sönt értékéhez sajnos hozzámérhető. Ráadásul ezeknek is van hőfokfüggésük de ami még fontosabb hogy hosszuk miatt nem kevés parazita induktivitást képviselnek ami az áramszabályozásnak nem tenne jót (gerjedékenység). A sönt után lévő vezetékszakaszok káros mellékhatásainak kiejtése megoldható lett volna egy kivonó kapcsolásban működő műveleti erősítővel is, de azzal még több félvezető lenne a szabályozókörben. A labortáp-tervezési és építési tapasztalataim szerint minél több félvezető (mondjuk OPA) van a szabályozásban, annál nagyobb az esélye a gerjedésnek. Ezért oldottam meg inkább így, hogy az áram-alapjel a söntre dolgozik rá.


VR1 és VR2 speciális, változtatható feszültségű zener diódák. A kapcsolási rajzon látható bekötés esetén stabil, hőkompenzált 2,5V referenciafeszültségeket állítanak elő. Az utánuk lévő R29, P1, R30 és R39, P2, R40 tagokból álló osztók a potméterekkel maximálisan beállítható feszültséget és áramot határozzák meg. Az osztók alsó és felső tagjai nagyjából 18,5V-51,2V és 1,95A-10,75A közti tartományban teszik lehetővé a határolások beállítását. CS6 és CS7 csatlakozókra kapcsolódnak a feszültség és áram-állító potméterek. Azért négypólusúak a csatlakozók mert 1-1 durva és 1-1 finomállító potit tud a labortápegység kezelni. A durva és a finom-állító potméterek szélső végei a csatlakozók két szélső pontjára jönnek, a két belső ér egyikére a durva állító poti középső lába jön, a másikra pedig a finom-állító potira. R32-R33 és R42-R43 ellenállások a finom és durva-állító potméterek osztásarányát határozzák meg. Mivel ugyanis a potenciométerek egyszerű feszültségosztók, ezért értékük is nagyjából bármekkora lehet (csak az a lényeg hogy ne terheljék be túlzottan a referenciát), az osztásarányt pedig (hogy a finomállító a durva-állító hányad részét fogja át) ezen ellenállásokkal tudjuk beállítani. A kapcsolási rajzon szereplő értékekkel a a feszültség-finomállító potméter kb 16-od részét állítja a teljes tartománynak, azaz 50V-os Ukimax esetén kb 3,1V-ot. Az áram finomállító pedig kb 510mA-t fog át 10A-es Ikimax esetén. Ha azt szeretnénk hogy a finomhangoló potmétereknek nagyobb legyen az átfogása, akkor az R32-t és az R42-t kell növelnünk. A potméterek vezetékei által összeszedett zajokat az R34-C35 és R44-C37 nagy időállandójú integráló tagok leszűrik, az utánuk következő műveleti erősítők pedig egyszerű impedancia illesztést végeznek. Kimeneteikre R35 és R45 lehúzóellenállások akkor kellenek ha egy tápfeszről járó OPA-t (pl a labortáp fejlesztése során egy nem végleges verzióban használt AD8572-t) használunk, mert noha elvileg ezeknek a bemenete és a kimenete is „real-to-real”, a valóságban viszont azt tapasztaltam hogy kell egy minimális negatív áramot odafolyatni hogy az OPA-k kimenete teljesen le tudjon menni nullára. A végleges kapcsolási rajzon szereplő TCL2272 vagy más hasonló, +-5V-ról járó OPA esetén ezt a két ellenállást (R35 és R45) nem kell beültetni! A feszültség-alapjel előállító résznél az integrátor elé van kötve egy teljesítmény-fet is T14 személyében. Ez a tranzisztor valósítja meg a labortápegység kimenetének elektronikus lekapcsolását. Azért nem elég itt normál kisjelű fetet használni mert azoknak túl nagy az RdsON-juk és nem tudnák kellő mértékben lehúzni az OPA bemenetét. A CS5 csatlakozóra jön az elektronikus DC BE/KI kapcsoló, mely bontó állásában tiltja a táp kimenetét mert ilyenkor R37 felhúzza a T14 gate-jét. A kapcsoló záró állapotában T14 lezár. Ez azért van így megoldva hogy ha a kapcsoló bármi oknál fogva esetleg kontakthibás lenne, megszakadna vagy akár a kapcsolót eltávolítjuk akkor a labortápegység automatikusan lekapcsolja a kimenetét. R31 és R41 hasonló okból vannak a potméterekre kötve. Ha a potméterek kontakthibásak , megszakadnak vagy eltávolítjuk az áramkörből őket, akkor szintén azonnal lekapcsol a kimenet.

 


 

Fő szabályozó:

 

A főszabályozó feladata a labortápegység kimenetén a kívánt feszültség és áram pontos szabályozása. A főszabályozó úgynevezett lebegőföldes kialakítású. Ez azt jelenti hogy a közös földpont (AGND) nem a kimeneti negatív hanem a kimeneti pozitív pont. A segédtápfeszültség ehhez a potenciálhoz adódik hozzá.


A szabályozást T15 végzi. Disszipatív tápegységeknél itt több párhuzamosan kötött tranzisztor szokott lenni az áram elosztása végett, hogy kisebb teljesítmény essen a tranzisztorokon. Ebben a labortápegységben viszont az előszabályozás miatt elegendő egyetlen tranzisztor is mert a legrosszabb esetben (10A kimenő áramnál) is csupán kb 10W-ot kell neki eldisszipálnia. Előszabályozás nélkül ez akár kb 550W is lehetne! Tranziens-jelleggel, például a terhelés rákapcsolásának pillanatában azonban könnyen előfordulhat hogy rövid ideig jóval nagyobb terhelés éri a tranzisztort. A labortápegység úgy lett méretezve hogy bármi történjen is, a T15 pozícióban lévő IRL540 mindig a „maximum safe operating area” nevezetű görbéjén belül maradjon. A térvezérlésű tranzisztorok (FET-ek) maradékfeszültsége kisebb mint a bipolárisaké, ezért lett T15 fet. R70 a T15 szivárgó áramát nyeli el. R27 is közvetve a szivárgóáramot csökkenti, ha ugyanis a kimeneti feszültség mondjuk 50V, majd lejjebb tekerjük vagy lekapcsoljuk miközben a kimeneten nincs terhelés, akkor C29-C30 elkókon megmaradna az előzőleg beállított magasabb feszültség és csupán az elkók saját szivárgóárama sütné őket ki nagyon lassan. A főszabályozó viszont leszabályoz amennyire szeretnénk, a feszültség-különbség pedig megmaradna az áteresztő-feten. A nagyobb maradékfeszültség pedig nagyobb szivárgóáramot jelentene, melynek végeredménye az lenne hogy nem lehetne a kimeneti feszültséget terhelés nélkül teljesen 0V-ra levinni. Az IC5A végzi az áram-szabályozást, IC5B pedig a feszültség-szabályozást. R54-R55 az áram-alapjelet osztják le hogy a söntön megjelenő feszültséggel azonos tartományú legyen. E leosztás korábban, az IC4A bemenetén vagy az áram-állító potméterek előtt is történhetne, de így hogy a lehető legvégső pontban történik a leosztás, javul a jel/zaj viszony és az IC4A offszete kevésbé jelent problémát. Az áteresztő fetet (T15) az OPA-k D28-R61 és D29-R62 alkotta analóg VAGY kapcsolattal tudják vezérelni. A korábban említett fordított polaritás-védelmet T16 valósítja meg. Üzemszerű állapotban T16 le van zárva mert D30 záróirányba van előfeszítve és R66-R67-R68-R69 lehúzzák T16 bázisát. Ha azonban a labortápegység kimenetére fordított polaritással kapcsolunk külső feszültséget (kondenzátor, akkumulátor, másik tápegység stb…) akkor D30 alacsony nyitófeszültségű schottky dióda kinyit és áramot folyat R65-ön keresztül T16 bázisába aminek hatására kinyit, az áteresztő FET gate-jét lesöntöli és ezzel lezárja. A feszültség-szabályozás ettől függetlenül még működne és igyekezne fenntartani a kimeneti feszültséget amit beállítottunk, de T16 által képviselt védelem ezt felülírja. D25 nagy áramú dióda a C29-C30 elkókat védi a fordított polaritás ellen, hogy ha esetleg tranziens jelleggel mégis elmennének kicsit negatívba. Hiszen idő kell míg D30 és T16 kinyit, majd T15 gate-kapacitása kisül. Az üzemszerű állapot visszatérésekor (a fordított polaritású külső feszültség elvételekor) T16 ismét lezár és a szabályozás tovább működik. Így sem a labortápegység, sem pedig a külsőleg csatlakoztatott feszültségforrás nem megy tönkre. Az üzemmód-jelző LED-ek CS8 csatlakozóra kapcsolódnak, ellenpárhuzamosan bekötve. Az üzemmód-figyelést IC6B végzi, kimenetén feszültség-generátoros módban +5V, áramgenerátorosban pedig -5V van. Ha az SMD jumpert úgy állítottuk be hogy az OPA-k egytápfeszről működjenek, akkor áramgenerátoros módban -5V helyett 0V lesz az IC6B kimenetén. Ez jön a LED-ek egyik lábára, a másikra pedig az R73-R72 közös pontja. Ha +5V-ra van állítva az SMD jumper akkor e két ellenállás féltápfeszültséget hoz létre és így működhet a két ellenpárhuzamosan kapcsolt üzemmód-jelző LED. Ha viszont +-5V-ra van állítva a jumper és erről működnek az OPA-k akkor R73-at nem kell beforrasztani! Ez esetben ugyanis nincs szükség a féltápfeszre, ilyenkor R72 egymagában csupán a LED-ek áramát korlátozza. Így használhatunk külön egy LED-et az áramgenerátoros üzem és egyet a feszgenerátoros üzem kijelzésére is. IC6A feladata kettős. Legfontosabb hogy kivonó kapcsolásban működik, ugyanis a sönt (RS5-RS6-RS7) feszültségéből levonja a sönt után lévő vezetékszakaszokon mérhető parazita jelet. Korábban, az áram-alapjel előállításánál írtam hogy erre miért van szükség. Akkor az ok a szabályozás esetén való kiejtés volt, IC6A viszont a panelmérő számára vonja ki a vezetékszakaszokon eső feszültséget hogy e parazita elemek ne csak a szabályozásba hanem a mérésbe se szólhassanak bele. Mellesleg ha már ott van IC6A akkor beállítottam neki 9-szeres erősítést is (1+R78/R79) mert a PIC-es panelmérőimet mindig 0,1Ω-os sönthöz építem meg. RS5-RS6-RS7 pedig a kapcsolási rajzon 3db, de a valóságban 3*3db 0,1Ω-os teljesítmény-ellenállásból épül fel. Így az egyébként nagy (összesen 9W-os) ellenállástesten kisebb feszültség esik, így kisebb rajta a disszipáció, nem melegszik annyira és ezért nem mászik el. IC6A csak azért erősít hogy a panelmérőimet ne kelljen átméreteznem ehhez a sönthöz. Nagyon fontos az IC6A-nál hogy az azonos értékű ellenállások, azaz az R76-R79 és az R77-R78 párosok azonos értékűek legyenek! Nem baj ha nem pont 15k-sok a 15k-sok és nem pont 120k-sok a 120k-sok, de egymáshoz a két 15k-s és a két 120k-s minél közelebb kell hogy legyen, különben súlyozott kivonó áramkör lesz belőlük.


A szabályozó OPA-k (IC5A, IC5B) visszacsatolásában lévő kondenzátorok (C39, C41) a szabályozókör gerjedékenységét gátolják. R48-C38 és R56-C40 R-C tagok illetve C42 és C43 kondenzátorok hasonló célt szolgálnak, a tápegység tranziens viselkedését befolyásolják. C44, C45 és C46 a kimeneti zajt szűrik. D26 és D27 diódák a feszültség-szabályozó IC5B műveleti erősítő bemenetét védik a tranziensekkor megjelenő, az OPA tápjánál nagyobb feszültségtől ami az OPA esetlegeses reteszelődését okozhatná. A feszültség-szabályozásnál R52, R53 és P4, illetőleg az áram-szabályozó résznél R59, R60 és P3 alkatrészek a szabályozókörök offszet-hibáját kompenzálják ki. A két helitrimmer (P3 és P4) segítségével a nulla kimeneti feszültség és a nulla kimeneti áram állítható be hogy tényleg nullák legyenek.

 

Hozzászólások   

 
#51 Attila 2018-01-15 13:16
Meg van már hogy mi az!
A kapcsolási rajzon van egy 4,7u/100V-os fóliakondi. A HEStore-ban ehhez az értékhez legközelebb álló fóliakondi amely azonos tokozású (RM22,5) az a 1003.1303-as cikkszámon szereplő kondenzátor. Ezért tettem be a HEStore-os kosárba ezt a kondit.
 
 
#52 rockersrac 2019-01-17 03:30
Kérdés: a táp mennyire érzékeny a potméterek értékére? Ha pl 20K helyett más értéket használok, mennyire befolyásolja a működését a labortápnak?
 

Nincs jogosultságod hozzászólást írni!

Keresés

Saját menü

Szavazás

Melyik kapcsolást szeretnéd hogy mihamarabb elkészüljön?


Forrasztóállomás III. - 26.7%
PIC-es panelmérő III. - 3.2%
PIC-es panelmérő IV. - 1%
PIC-es panelmérő V. - 3.6%
Labortápegység II. - 46.4%
PIC-es vezérlőmodul - 4.1%
Precíziós árammérő - 3.9%

Összes szavazat: 1365
The voting for this poll has ended on: 02 júl. 2015 - 00:00

Szavazás

Hogy tetszik az új oldal?


Fantasztikus! - 50%
Tetszik - 47.5%
Elmegy - 0%
Lehetne jobb is - 2.5%
Pocsék - 0%

Összes szavazat: 40
The voting for this poll has ended on: 09 márc. 2015 - 00:00

Olvasók az oldalon

Oldalainkat 102 vendég és 0 tag böngészi

Online felhasználók

None